Az tény és való, hogy díszkertész múltam alig egy évtizedre nyúlik vissza. De már kezdetektől elvárás volt, hogy a frissen telepített cserjék tövét mulccsal (fenyőkéreg darálékkal) takarjuk. Az indok pedig egyszerű volt, esztétikus és a gyomosodást akadályozza. A víz visszatartása és a párologtatás csökkentése nem volt szempont, hisz a csepegtető rendszer biztosította az állandó és megfelelő mennyiségű vízutánpótlást folyamatosan.
De mi a helyzet azokban a kertekben, ahol nincs öntözőrendszer, mulcsról hírből sem hallottak, esetleg ipari mennyiség kellene a cserjék alá, netán a zöldséges kiskertben, ahol több a gond vele, mint a haszna?
Ebben a témában a környezettudatosságot a hulladékgazdálkodás jelenti egyben. Legyen szó bármilyen kertről, zöldhulladék keletkezik. A tavaszi szokásos metszésekből a sok fásszárú hulladék általában zsákokban köt ki. Pedig rengeteg tápanyagtól fosztjuk meg így a kertet. Aprításukkal a mulcshoz hasonló talajtakarót tudunk létrehozni azzal a különbséggel, hogy ez apróbb szemű, „gyorsabban” elbomlik, színe nem olyan szép barna, pláne nem narancssárga, vörös, mint a legújabb divat szerinti kéreg aprítékok, de a mienk! J Megkockáztatom, mert mérési adatokat nem találtam ez ügyben, hogy ha magasabb csertartalmú fásszárúakat aprítunk (csertölgy, cserszömörce …), annak a talaj pH értékére is lesz hatása a bemosódó csapadék következtében, így a savanyú talajt kedvelő növényeinknek segítünk ezzel is pluszban. Ha kertünkben inkább a gyepfelület a mértékadó, akkor az évközi heti-kétheti rendszerességgel keletkező fűnyesedék tudja ezt a szerepet pótolni. Az ágaprítékkal szemben a fű valóban hamarabb bomlik (főleg ha kiszórás előtt fellazítjuk a talajt, hogy a többlet oxigénnel a talajlakókat is felpezsdítsük) élénk zöld színét még pár napig megtartja, így optikailag nagyobb gyepfelület hatását kelti a cserjék alatti szórással. A következő fűnyírás alkalmával a régi takarót a komposztra helyezve már egy előkomposztálódott anyag kerül kis földdel keveredve a komposztrakás tetejére (segíti a gyorsabb bomlást) ha pedig épp a tavaszi tápoldatok kijuttatása utáni nyesedéket szórjuk a cserjék alá, akkor ők is részesülnek a plusz tápanyagból. Természetesen nem olyan mértékben, mintha közvetlenül ők kapták volna, de a semminél és a saját nyesedék megvonásánál mégis csak több. A tél előtti utolsó fűnyesedék kijuttatás akár maradhat is, vagy helyette az ősszel lehulló lomb alkalmas a fagyérzékeny vagy fiatal növények, rózsák tövének takarására is. Veteményes kiskertünk ilyen módon való teleltetése is célszerű, tavasszal könnyebb lesz felásni, mivel a talajlakók egész télen elődolgozhattak már nekünk a kevésbé átfagyott talajban.
Extrém körülmények között, például ha talajunk amúgy is tápanyagban szegény és öntözésre nincs mód, de fényben gazdag a terület, cserjék helyett extenzív kertet is kialakíthatunk, vagyis különféle varjúhájfélékkel telepítve a területet változatos, de mégis zöld felület jöhet létre. Esetleg kaktuszerdő.
Ellenben ha folyóparti vagy sziklás részen van kertünk, a helyi sajátosságokat felhasználva gyep helyett kavicságyat is létrehozhatunk, ami rendkívül változatos esztétikai kialakításra ad lehetőséget, de nagy területen a biodiverzitást is nagymértékben csökkentené. Így csak mérsékelten ajánlott felhasználása egy környezettudatos kerttulajdonosnak.
